Mai bejegyzésemben először egy kis motiváció. Pontosabban riogatás. Miért is jó, ha az ember megtermeli magának a napi betevőt, vagy legalábbis annak minél nagyobb hányadát?

Több nemzetközi tanulmány, köztük az ausztrál John Crawford kutatása is arra a konklúzióra jutott, hogy bolygónkról évente 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, a jelenleg rendelkezésre álló termőföld 80%-a pedig már károsodott. A hagyományos mezőgazdaság hatására a termőföld 17-szer gyorsabban pusztul, mint ahogy természetes körülmények között fejlődni tudna. Ez annyit tesz, hogy tartalékainkat fokozatosan feléljük, és előbb utóbb nem lesz hol termelnünk az élelmiszert. Legalábbis a természetes élelmiszert... Ha így folytatjuk, 2 generációra elegendő termőtalajunk maradt, szerte a bolygón. Mit fog ez eredményezni?

De a legdurvább most jön.

Még mielőtt hátradőlnénk, hogy "ja még van 2 generáció, akkor oké", itt egy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem által készített felmérés, amiből az derül ki, hogy élelmiszer- és takarmánynövényeink ásványianyag-tartalma az elmúlt majd negyven év alatt rohamosan csökkent. Ez a grafikon mutatja, hogy a legnépszerűbb élelmi termények hogy álltak 2005-ben az 1975-ös és az 1990-es állapotokhoz képest:

Ijesztő, nem? Tízszer annyi krumplit kell megennünk ma, hogy ugyanannyi hasznos ásványi anyag kerüljön a szervezetünkbe, mint 50 évvel ezelőtt (és akkor a burgonyában található borzasztó mennyiségű növényvédő szerről még nem beszéltünk, de ez más téma). Búzát ilyen szempontból már felesleges is enni.

Csoda ha annyi a lestrapált immunrendszer ma, és csoda, ha a fejlődő orvostudomány ellenére arányaiban egyre több a halálos, pl. daganatos megbetegedés? Azt, amit a növényektől kaptunk régen, ma kizárólag a természetben fellelhető, és az ökológiai úton megtermelt növényektől kaphatjuk meg.

Forrás

Szóval nincs mese, bele kell kezdeni, csinálni kell, ha apró lépésekkel is, de közelebb kell kerülni a természethez.

Adott egy kb. 600 m²-es kert, ebből az első körben egy kb. 5x10 méteres, azaz 50 m²-es területet tudok kijelölni a konyhakert számára. Ez nem nagy, de úgy gondolom, ennyi az, amivel a jelenlegi körülmények között el tudunk bírni a szabadidőnkben, és így marad még hely gyepnek és egyéb dísz- ill. haszoncserjéknek (van pl. egy sornyi mogyoróbokrom, ill. gyümölcsfák is).

Olvasgattam, kattintgattam, és végül úgy döntöttem, hogy a Gyulai Iván ökológus által kidolgozott és már sikerrel alkalmazott mélymulcsos módszerrel kezdem, találtam ugyanis egy videót a Youtube-on, ami egyszerűen és lépésről lépésre mutatja be a munkafolyamatot a kezdetektől (ide alább be is ágyazom). Ez nagy segítség, hiszen a tengernyi szakirodalomtól az ember fejében csak kavarognak a gondolatok, ez a forrás pedig végigvezet a talaj környezetkímélő gyommentesítésétől kezdve (ami szerencsére pont őszre esik). Szalmát és istállótrágyát még nem tudom, honnan szerzek, de van a faluban egy lovarda, illetve a szomszéd is tart lovat, körbekérdezek.

Mindezek felett a Gyulai Iván által bemutatott kerthez hasonlóan nálam is agyagos, kötött talaj van, amelyen takarás nélkül, egy szárazabb periódusban köztudottan "szikrázik a kapa". A kertünk végében van egy terület, ahol még az előző tulaj hagyott némi szalmát vagy szénát kb. 20-25 cm vastagságban. Itt is, illetve más, zöldtömeggel takart részen is észrevettem a korábbi években, hogy az amúgy csont kemény talaj ott porhanyós, és nagyon dúsnak, üdének tűnik, Ezen felül tömve van szabad szemmel is látható élőlényekkel, rovarokkal, gilisztákkal. Azt hiszem, tudatlanul is jól tettük, hogy ezt az ingatlant vettük meg, pihent, műveletlen földdel. Indulhat a munka, a talajtakarás, a tarackos gyomok kiírtása talajtakarással. Valahonnan szereznem kell 50 m²-nyi kartonpapírt.

Ez a következő.