Tudtad, hogy melyik állatfaj büszkélkedhet a legnagyobb testű parazita címmel a Földön? A Homo Sapiens. A természet logikusnak tűnő törvényei között egyszer csak valamilyen porszem került a gépezetbe, és sorozatos génhibák folytán egy olyan élőlény került ki győztesen az evolúció versenyéből, amelynek túlszaporodott (és máig folyamatosan növekvő számú) egyedei természetes ellenség hiányában kontrollálhatatlanul csócsálhatják a Földanya általuk kifogyhatatlannak hitt forrásait, felborítva ezáltal azt az egyensúlyt, ami milliárd éveken keresztül lehetővé tette az univerzum legnagyobb csodája, az Élet kialakulását és fejlődését. Hogy hogyan sikerült Gaiának, ennek a nagyszerű zseninek ekkora vakvágányra kerülni, sajnos nem tudjuk. Mint ahogy azt sem tudjuk, miért fejlődött ki ennek a parazita fajnak a tudata olya módon, hogy a hosszútávú összefüggések felismerésének teljes hiányában képtelen belátni, hogy amit csinál, az a saját végzetét eredményezi, méghozzá ilyen tempó mellett nagyon-nagyon hamar.

Egyedül azt tudjuk páran – és sajnos (még) nem elegen –, hogy ugyan szintén ebbe a rendszertani csoportba tarozunk, mégis mi a körülményekhez képest megpróbálunk tenni valamit, amivel késleltethetjük, vagy – de ez tényleg álom –, megállíthatjuk az elkerülhetetlennek tűnő véget. Nem egyszerű, mert borzasztó nagy az „ellenszél”, de megpróbáljuk. Aztán lehet, hogy ez is egyfajta génhiba, ami végül az evolúció egy következő lépcsőfokára emeli ezt a gátlástalanul pusztító szörnyeteget? Érdekes fejlemény lenne, ha évezredek múlva az emberi faj úgy emlékezne vissza az elmúlt évszázadokra, mint barbár intermezzo-ra, amit épp idejében sikerült megfékezni…

Megpróbáljuk?

A görög mitológiából ismert elsődleges értelmezés szerint Gaia a Föld istennője, földanya. A másodlagos értelmezés szerint, amit James L. Lovelock alkotott meg, Gaia nem más, mint a Föld bolygón lévő élet maga, és az előlények egyedeiből valamint az azokra ható fizikai tényezőkből álló dinamikus rendszer, amelyben minden összefügg mindennel. A mi létünk is ettől a rendszertől függ, még ha mi magunk újabban úgy is gondoljuk, következmények nélkül tudunk istent játszani, és a törékeny rendszert figyelembe nem véve, fennmaradásunkhoz pusztítással biztosítani az újabb és újabb erőforrásokat. Gaiától függünk, és ezért ennek a rendszernek a fennmaradása a legszentebb érdekünk, amit minden más cél elé kell helyeznünk. Csak ezt még nem tudjuk mindannyian.

Aki viszont megérti, annak hirtelen értelmét veszti minden klasszikus vallás vagy ideológia, mert rájön, hogy azok mondanivalója vagy eltörpül emellett, vagy egyenesen ellenkezik vele.

Az én célom nem kevesebb, mint tenni valamit Gaia megmentéséért. Átlagemberként túl sok mindent nem tudok tenni, talán első körben a saját házam táján kell sepregetnem. Ennek tapasztalatait viszont megosztom, pár más, témába vágó írással, és ha ez hasznos lesz másnak is, akkor talán még többet tettem.